Viola Imre és Czitán Gábor – A hegesztő (1983)

Mint annyi iparilag fejlett országban, néhány éve hazánkban is meghonosodott a hegesztő szakmunkások minősítési rendszere. Egyre inkább gyakorlattá válik, hogy bizonyos hegesztési munkákat csak minősített hegesztő végezhet. Ezért az utóbbi években mind több üzemben vált szükségessé a hegesztők minősítése. Ma már a hazai hegesztők fele, minősített hegesztő.

De miért van szükség a hegesztők minősítésére?

Részlet a könyv első fejezetéből:
De miért van szükség a hegesztők minősítésére? A hegesztett szerkezetek tervrajz alapján készülnek. A tervrajzon a tervező előírja azokat a előkövetelményeket, amelyeket a varratnak ki kell elégítenie. Ha valamely oknál fogva a varrat erre nem alkalmas, a szerkezet eltörhet, a híd összeomolhat, a daru leszakadhat, a tartály felrobbanhat stb.

Azért, hogy a varrathibákból származó baleseteket elkerüljük, különféle vizsgálatokat kell végezni az elkészült szerkezeteken. Ezek a vizsgálatok azonban csak a hibák egy részét képesek kimutatni. A röntgenvizsgálat kimutatja a varratban lévő gázbuborékokat és salakzárványokat. Ugyanakkor nem ismert olyan vizsgálati módszer ami a kész varrat roncsolása nélkül ki tudná mutatni például a varrat szakítószilárdsága anyagminőségi okok miatt gyengébb.

Tudnunk kell azt is, hogy a szokásos varratvizsgálatok elvégzése költséges. A röntgenvizsgálat olykor többe kerül mint a varrat elkészítése. Ezért a legtöbb esetben nem is vizsgálják a hegesztett szerkezet összes hegesztési varratát, hanem csak szúrópróba szerűen végzett vizsgálatok végzésére van mód.

Annak megítélése, hogy valamely hegesztési munka elvégzésére kia alkalmas, nehéz feladat. A különféle gyártmányokkal szemben támasztott követelmények sokfélék, és a hegesztők gyakorlottsága sem egyforma. Ezért szükséges egy megbízható vizsgarendszer amely alapján a hegesztők közül ki lehet választani azokat akik az adott feladat elvégzésére alkalmasak.