Az utóbbi években a gépipari termékekkel, ezen belül a hegesztett szerkezetekkel szemben is erősen megnövekedtek a minőségi és részben a mennyiségi követelmények. Ezzel egyidejűleg jelentősen megváltoztak a gazdasági feltételek; a piaci lehetőségek romlottak, a nyersanyagok és az ötvözetek ára számottevően emelkedett.
Dr. Romvári – Dr Béres – Javító és felrakóhegesztés című könyv bevezetője:
Az ötvözött acélok, elsősorban az erősen ötvözött szerszámacélok igen drágák, áruk gyakran megközelíti, a hegesztőanyagoké pedig meg is haladhatja az ezer forintot kilogrammonként. A velük való takarékosság, a kopott szerszámok javítása, ill. újak felrakóhegesztéses előállítása elsőrendű népgazdasági
érdek.
Az ötvözött acélok takarékos felhasználása a szinte kizárólag importból beszerezhető ötvözőanyagok mennyiségét csökkenti, a javítóhegesztésekkel feleslegessé váló új alkatrész gyártásának elmaradásával pedig jelentős energiamegtakarítás érhető el.
Ezek az okok még az iparilag élenjáró országokat is arra késztették, hogy a felrakó- és javítóhegesztéseket egyre szélesebb körben alkalmazzák. Ezekben az országokban általában az egyes vállalatokon belül új üzemeket, műhelyeket hoztak létre a különböző járművek, gépek, bányászati, kohászati, mezőgazda-
sági stb. berendezések új elemeinek takarékos előállítására, ill. kopott vagy tönkrement alkatrészeinek javítására és felújítására.
A felrakóhegesztés ma már elsődlegesen nem az elhasználódott gépelemek javítására, hanem az újak előállítására használatos eljárás, mert alkalmazásával az alkatrészek felülete az igénybevétellel szemben megfelelően ellenállóvá tehető, míg a belső részek olcsóbb és esetleg szívósabb anyagból készülhetnek.
Szakemberek véleménye szerint pl. a szerszámozási költségek nálunk kétszer-háromszor nagyobbak mint külföldön. A kopott szerszámok javítása, ill. újak felrakóhegesztéses előállítása — a külföldi példák alapján — az egyetlen út ennek a megváltoztatására, de az ipar más területén is nagy értékek menthetők meg javítással.
Ezenkívül érdemes figyelembe venni azt is, hogy a kopott alkatrészek működtetése energiatöbbletet igényel, amely pl. őrlőművekben akár 20…30% -ot is elérhet. Nem elhanyagolható az sem, hogy pl. 100 kg tömegű új alkatrész pótlása felújítással 6 m3 víz felforralásához elegendő hőenergia megtakarítást eredményez.
A felrakóhegesztésnek hazánkban nagy múltja van, és egyidős a hegesztés ipari méretű elterjedésével, ami kb. 1930-ra tehető. A szélesebb körű elterjedés hiánya elsősorban a gazdasági ösztönzők hiányosságára vezethető vissza. Hazánkban ezzel a területtel elsőnek néhai Dr. Zorkóczy Béla Kossuth-
díjas egyetemi tanár foglalkozott behatóan, aki Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetem Mechanikai Technológiai Tanszékén és a Vasipari Kutató Intézetben megvetette az e területtel összefüggő elméleti és gyakorlati munka alapját.
Az oktatáson kívül jelentős elméleti munkásságot folytatott és az ipari feladatok megoldásából is tevékeny részt vállalt. Munkássága révén vált ismertté a hegesztéstechnológia számos előnye, a javító- és felrakóhegesztés alkalmazhatósági területe, ill. az az elv, amelynek alapján a helyes hegesztéstechnológia kidolgozható.
Személyes művezetése mellett a Diósgyőri Lenin Kohászati Üzemekben már három évtizeddel ezelőtt eredményesen javították felrakóhegesztéssel a kb. 2000X500X500 mm méretű tehergépkocsi-hátsóhíd süllyesztékeit, ill. a kisebb méretűeket ún. „takarékkivitelben” gyártották. Útmutatása alapján vezette be
Budapesten a volt MÁVAG Szerszámgyára a nagy átmérőjű gyorsacél marók takarék gyártását is, és oldotta meg egyéb nagyértékű szerszámainak felújítását.
A hegesztés mellett az utóbbi évtizedben jelentősen elterjedtek a termálszórások különböző változatai is. Ezek sok területen eredményesen helyettesíthetik a hegesztést, ezért kitérünk alapvető változataikra jellemző felhasználási területükre és az alkalmazható szóróanyagokra.
További szakkönyvismertetők a volfram.hu-n: Könyvespolc
