A Gremsperger – Kristóf: CO2 védőgázas ívhegesztés című könyv előszava:
A hegesztőeljárások a hegesztéshez felhasznált energiafajta (fizikai, kémiai, mechanikai) szerint csoportosíthatók. Ezeken a fő csoportokon belül a jellemző fémtani sajátosságok és a hegesztőberendezések műszaki lehetőségei megszabják a hegesztett kötés minőségét (szilárdságát, alakját stb.) E lehetőségek köréből mi most csupán egyet vizsgálunk: a CO2 (szén-dioxid) védőgázas, fogyóelektródás ívhegesztést, röviden a CO2-hegesztést.
Miért éppen ezt az eljárást választottuk könyvünk témájául? Az utóbbi időben rendkívüli mértékben megnövekedett az igény a hegesztett szerkezetek iránt, de kevés a jól képzett hegesztő. A CO2-hegesztés teljesítménye (az időegység alatt leolvasztott varratfém mennyisége) lényegesen nagyobb, mint a bevont elektródás, kézi ívhegesztésé. Ezért – ahol műszakilag lehetséges – a gyártásfejlesztés első szakaszában CO2-hegesztéssel váltják fel a kézi ívhegesztést. Ezt követően – sokszor ezzel egyidejűleg – zárt ciklusú gyártási rendszert alakítanak ki. Ezek a korábbiaknál sokkal szervezettebbek és hatékonyabbak. Ma már olyan „kényes” szerkezetek is gyárthatók CO2-hegesztéssel, mint a hajók, daruk, hidak, nyomástartóedények stb…
Az Ezermester folyóirat 1981 évi 11. lapszámának ajánlója:
További szakkönyvismertetők a volfram.hu-n: Könyvespolc
